2014. szeptember 11., csütörtök

Biciklivel a csatorna mentén, avagy irány Halle!




Amikor kiköltöztünk Brüsszelbe, a Forêt de Soignes-ba jártunk biciklizni a gyerekekkel. Finoman szólva nem szerették. Sok az emelkedő, tolni kellett, nem ment a váltás, nagy volt a sár... Talán egy emlékezetes túrára emlékszem, amikor egy óriási vihar miatt lezárták az erdőn keresztül vezető utat az autók elől, de a biciklisek mehettek. Lehajtottunk az autópályáig, kaptató sehol, idilli csend. Biológia szakos létemre életemben akkor láttam először virágzó gyöngyvirágos tölgyest. Aztán egyszer csak megindultak az autók és mehettünk vissza a sárba. Többet nem is nagyon próbálkoztunk, csak az autómentes napokon.

Aztán átköltöztünk a Forest-be és a férjem a kisebbik fiammal rendszeresen biciklizik a csatorna (Brüsszel-Charleroi) mellett. Egy rövidebb szakaszt kell megtenni forgalmasabb utakon-ott is van biciklissáv-de az út nagy része autómentes és ami a legfontosabb, sík. Kisgyerekkel is simán neki lehet vágni. Sőt, teljesen ki lehet hagyni a veszélyes részeket, ha a ruisbroek-i vasútállomásig autóval elvisszük a bicikliket és ott leparkolunk. 
A csatorna melletti úton nem csak biciklizni lehet. Sokan futnak. Sokan horgásznak. 


Ha belegondolok, hogy annak idején Apámnak milyen kunsztokat kellett végrehajtania, hogy a magas partról levigye a szákhoz a kifogott halat... Ők meg csak fent bedobják, fel sem kell állniuk a kempingszékből.

Aztán nagyon jól lehetne itt növényhatározást tanítani. Mert van itt például galagonya. Amiről olyan szép verset írt Weöres Sándor Polcz Alaine-nek.. 


Meg kecskerágó:



És nagyon szép képet lehet(ne) csinálni a vízben visszatükröződő fasorról




Halle-ban, ami egy nagyon szép kis város, fel lehet hajtani egy pohár üdítőt. Vagy egy pohár sört. Nagyon sok nyugdíjas hölgy sörözik errefelé, kulturáltan, elegánsan. 





Aztán van játszótér is, eurokonform, gumiszőnyeggel, hogy ne törje ki senki a nyakát.




És gördeszkapálya, ahol mindenki nyugodtan kitörheti. (sisak nem volt senkin, bátor népek ezek).



 Hazafelé is maradt látnivaló. Ez itt a ruisbroek-i malom. Nem tudtam mire vélni az erkélyeken békésen sziesztázó lakókat, de aztán kiderítettem, hogy loft-okat alakítottak ki, amit éjszakánként 118 euro-ért bárki kipróbálhat. Vagy be is költözhet. Egy malomba, csatornára néző kilátással.



Az út végére maradt még néhány barátságos víziszárnyas, akiknek a szeme sem rebben a sok ember láttán. Harcedzett madarak.




Otthon kicsivel több, mint 25 km-t mutatott a számláló, de egyáltalán nem fáradtunk el. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése